A HANGOLÓGÉPEKRŐL
Létezik olyan hangszer, amit nem kell behangolni? A fésűre hajtogatott papírtól indulva a nagyon egyszerű ütőhangszereken át egy-egy sípig - igen a válasz. De mi a helyzet a többi, mondjuk ez esetben 98%-os arányt képviselő hangszerrel?
Nagy misztérium azok számára, akik nem játszanak hangszeren és mondjuk ajándékba szeretnék venni ezt a praktikus eszközt, és kicsit kisebb a zenészek számára, de az egyes típusokat érdemes kicsit megvizsgálnunk közelebbről.
Először is, mi az a hangolás, miért van rá szükség?
„Hangolás alatt a zenében tágabb értelemben a zenei hangsor frekvencia-viszonyainak megválasztását és alkalmazását, szűkebben pedig adott instrumentum hangmagasságainak meghatározását és változtatását értjük.” (Wiki)
Most a hangolás egészen ókorig visszanyúló történelmébe nem mennénk bele (bár nagyon izgalmas), egy biztos, Murphy után szabadon: ami elromolhat, az el is romlik – tehát: ami elhangolódhat, az el is hangolódik. Miért? Mert süt a nap, vagy túl hideg van, vagy nagy a páratartalom, vagy túl száraz a levegő – ez kicsit olyan, mint Gombóc Artúr csokijai – mindenfajta van. És mi egyiket sem szeretjük. Azt szeretjük, ha egy hangszer tisztán, azaz harmóniában szól.
Ismét szót kell ejtenünk az abszolút hallással rendelkezőkről. Nekik nincs szükségük semmilyen hangológépre. Teljesen pontosan és kristálytisztán hallják a relációkat a hangok között.
Zenész körökben a „majdnem abszolút hallás” is létező fogalom: a hegedűsök kapták ezt a megtisztelő nevet. Ez az a hangszer, amely megszólaltatásakor az ujjunk, ha csak egy millimétert (vagy még kisebbet) is elmozdul, azonnal más hang keletkezik. Így a hegedűsök eleve kiváló hallása tovább csiszolódik az évek folyamán. Ha valaki nagyon gyakorlott hegedűs, azt szoktuk mondani, neki elég egy hangvilla is a hangoláshoz (bővebben lásd a hangvillákról szóló szösszenetünket).
De mi legyen a többiekkel?
A hangológép észleli veszi a lejátszott hangot, és kijelzőjén mutatja, hogy az megfelel-e a normatív hangmagasságnak, vagy magasabbra vagy mélyebbre kell-e hangolni azt. Az elektromos hangológép használata könnyű.
Kétféle hangoló létezik: a hathangos és a kromatikus hangoló. A hathangos változat lehetővé teszi pl. a gitár hat húrjának hangolását, normál hangolásban. A kromatikus hangológéppel bármilyen hangszert hangolhatunk, mert a félhangokat is felismeri # és a b-t is.
A kicsit komolyabb hangológépekbe metronóm funkciót is applikáltak, így egy univerzálisan használható eszközt kapunk – mondhatni 2in1.
Hangológépekből gyakori az ún. csiptetős fajta, mely a gitár nyakára csiptetve a rezgésszámból állapítja meg, pontos-e a hangolás. Sokan szeretik, mert zajos környezetben (sőt akár koncert közben is) könnyen lehet vele hangolni. A csiptetős hangoló gombelemmel működik.
A hangológépek másik családjánál kábelen tudjuk csatlakoztatni a hangszert a géphez, így szintén kiküszöböljük az esetleges zajforrásokat. A csiptetős hangolótól eltérően bárhol elhelyezhetjük, ahogy nekünk kényelmes. A trendekhez igazodva létezik már ukulele hangoló is.
Aki az analóg eszközöket szereti, számára létezik hangolósíp, ami ugyanazt tudja, mint a hangológép, de ebben az esetben az illető kiváló hallására is szükség van, hiszen a síp csak hangot ad, nekünk kell megállapítani, tiszta-e a hangolás.
A színpadi hangolópedál óriási előnye pedig, hogy nagy képernyőn mutatja az esetleges eltéréseket, így szintén koncert közben is korrigálhat a művész. Jól működik napsütésben, 7 és 8 húros gitároknál, választható basszusgitárhoz is, tudja a „drop” hangolást, egyszóval tökéletes műszer.
Ne feledkezzünk meg a zongora hangoló kulcsról sem, mely az akusztikus zongora vagy pianínó hangolásához nyújt elengedhetetlen segítséget. Már csak arra kell figyelnünk, hogy csillag alakú vagy szögletes-e a hangolókulcs belseje, ugyanis a hangolószöghöz alkalmasat kell választanunk.
