Meinl cajon, Snarecraft, Heart Ash

A cajón (kiejtése káhón - ’nagy doboz’) afro-perui eredetű, fából készült ütőhangszer, amely leginkább egy nagy dobozra hasonlít. Elterjesztésében fontos szerepet játszott a jazz, a flamenco, valamint az afrolatin zene. Létezése a 19.század közepe óta dokumentált. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan hangszer, amelyet a zenész a tetején ülve szólaltat meg.

A hangszeren játszó zenész, a cajonero a hangszer tetején „terpeszülésben” ül, miközben elülső lapját a két tenyerével üti.

A cajon népszerűsége 1850-es évektől napjainkig töretlen. A ma is használt cajon dobformát 19. század végén cajon játékosok kísérletezték ki.

Az Afrikából elhurcolt rabszolgák jobb híján hajóládákon doboltak, ezek tekinthetők a cajon ősének.

 A flamenco cajon hangzását gazdagítják különböző fém tárgyak használatával, főként gitárhúrt, csörgőket vagy dob pergőt helyeznek az ütőfelületre, így  a hangja  hasonlít egy pergődobhoz.

Test: rétegelt falemezből ragasztott doboz hanglyukkal, mely lyuk mérete befolyásolja a hangzást. Ált 12 cm átmérő.

Ütőlap: a cajon előlapja a legkeskenyebb lemez, 2-4mm, melyet hagyományosan szögekkel, ma csavarokkal és estenként részben ragasztással rögzítenek, így állatható az oldallapokhoz való távolsága (a hangszín is változik ezzel).
 Az előlap mögött hagyományosan gitárhúrt, 
újabban pedig acélsodronyt feszítenek ki.
 A dob alján gumilábak, vagy filc van.

Mára széles körben elterjedt a cajon, mivel részben képes egy dobfelszerelést kiváltani.

Nem csak kézzel, hanem akár fém seprűvel, és hagyományos basszus dobpedállal is használják.

Ez a Meinl Snarecraft cajon balti nyírből készült, sodronyos hangszer. Nagyon szép, éles magasai és karakteres mélyei vannak, nagy dinamikatartománnyal rendelkezik. Az előlaphoz rögzített dupla sodronysor biztosítja a megfelelő pergődob-hangzást.

Lekerekített sarkai által kényelmes a hangszer, könnyen játszható.

A kőris és a nyír együttese sokat hozzátesz ehhez a kiváló cajonhoz.