MIRE JÓ A CAPO?

A kapodaszter (szárm: olasz capotasto=fej, főnök) vagy capo egy olyan eszköz, mely a gitár fogólapjára, az érintők (bundok) közé rögzítve megváltoztatja mind a hat üres húr hangmagasságát. Tekinthető akár plusz mutatóujjnak, amely barréfogással leszorítja a húrokat. A kapodaszter segítségével könnyebben transzponálhatóak a dalok.

A gitár minden bundja egy félhangnyi lépést jelent, így kis szekundonként tudjuk változtatni a húrok magasságát.

Aki nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy azonnal és kapásból transzponáljon (tegyen át más hangnembe) egy dalt – és valljuk be, nem túl sokan vagyunk így – annak nagyon hasznos segédeszköz. Nem kell azonnal ceruzát ragadni (mert ugye kottába nem írunk tollal:), és végigszámolgatni az új hangnemnek megfelelő akkordokat, hanem elég a capot a bundok közé helyezni és már indulhat is a zenélés. Gyakorló zenekari gitárosként elárulok egy kulisszatitkot: mi akkor is nagyon szeretjük a capot, ha épp nem kell új hangnemet adni a dalnak, hanem csak „fel akarjuk dobni” egy kicsit: a két gitáros közül az egyik a megfelelő bundhoz teszi fel a capot, így az egy jóval magasabb, csengősebb kíséretet játszik, ami nagyon sokat tud hozzátenni az izgalmas előadásmódhoz – de ezt csak így szűk körben árulom el…

Nagyon egyszerűen megfogalmazva: a capo lényege, hogy ha nem jó magasságban van az énekhangunk számára egy dal, föltesszük a 2.-3.-4. bundhoz, hogy kényelmesebben énekelhessünk. Talán még ennél is fontosabb, hogy ha túl bonyolultak a dal eredeti akkordjai, akkor transzponáljuk a dalt - vagyis más akkordokkal játsszuk, mint az eredeti előadó - de a capo-t feltéve ugyanabba a hangmagasságba kerülhet a kíséret, mint az eredeti.

A jó capo minden húrra ugyanakkora nyomást fejt ki. Ha a nyomás túl kicsi, a húrok nem nyomódnak megfelelően az érintőkhöz: zörögnek, a túl nagy nyomás pedig kissé megnyújtja a húrokat, azaz jócskán elhangolódik. A capot a bundhoz közel feltéve kisebb az esélye, hogy megnyújtja – azaz elhangolja – a húrt.

Külön capo használatos egyenes és domború fogólapokhoz, hiszen az eszköznek aránylag egyenlő erővel kell lenyomnia a húrokat.

Régen, amikor kb. egyfajta capo létezett (ez még erősen a retro korszaka), direkt ferdén tettük fel a gitár nyakára, hogy egyenletesen szorítsa le a vastagabb és a vékonyabb húrokat.

A capo felhelyezése és levétele után minden esetben ÚJRA KELL HANGOLNI a gitárt (vagy ukuleleét, vagy egyéb pengetős hangszert).

Ajánlatos könnyen fel-, illetve leszerelhető capot használni.

(A képekre kattintva azonnal megtalálja a keresett capot).

Típusai:

• Toggle capo („pertlis” capo):
• klasszikus gitárra a lapos változat: 

• western és elektromosra az ívelt:

• Csavaros capo:
• szintén különböző típus a klasszikusra

• és az akusztikusra

• „Trigger” capo – rugós capo – ezt a legkönnyebb feltenni

• és itt egy univerzális modell

Nagyon hatékony, kényelmes kiegészítő, ne féljünk használni, nem szégyen (ld.fent), érdemes vele kísérletezgetni is.

Ami fontos: mindig a hangszernek megfelelő capot válasszunk, ebben készséggel adunk tanácsot személyesen, vagy online is.